Kedves Szülők!

Szépen alakul a mai napi programunk. Bőséges reggeli (virsli, sajt, sonka hecsedli és áfonya lekvár, vaj, tea) után 8-kor elindultunk a várba. Útba ejtettük az OTP-t és a kártyások leihez jutottak. Majd a pénzváltó következett, így rögtön megjött a vásárlási láza is a gyerekeknek. A várban 4-5 fős csoportokat alkotva kis idegenvezető szöveg, térkép és feladatlap szerint tájékozódtak, fedezték föl és fotózták le a fontos látnivalókat. Hazafelé vásárolhatott mindenki, aki akart - egy élelmiszerüzletben.
A szállásunkon elkészítettük az ebédszendvicseket (sajt, májkrém, kőrözöttes és póréhagymás vajkrém, szalámi, áfonya lekvár, mogyorókrém - ki mit akart) és útnak indultunk. Elsőként Algyógyon álltunk meg, ahol két műemlék templomot kerestünk. Az egyik igan nagy ritkaság: Árpád kori körkápolna. A másik egy 14. században épített teremtemplom, amelybe - 1930-as felújításakor - a környéken fellelt római kori köveket építettek be. Gyerekekkel találkoztunk a szépen gondozott parkban, ahol a két templom egymás mellett található. Angol táborban voltak - Székelyföldről érkeztek. Jól jött a hirtelen ismeretség, mert kaptunk útbaigazító térképeket és prospektusokat, illetve szóltak, hogy föl lehet menni a körkápolna tetőrészébe, ahonnan pazar kilátás nyílik a környező hegyekre. Nem sokan vállalkoztak erre a merész feladatra a 3 lajtorán való mászásra, de aki emellett döntött, nagyon élvezte a hirtelen kis kalandot.
Innen továbbindultunk Algyógyfürdőre. Kicsi kézzel-lábban való kérdezősködés után rátaláltunk a római kori fürdőre, a Germisara-ra. Különleges volt az élmény az ódon kövek között.
Ezután útra keltünk, hogy megtaláljuk az utat a Mádai-szoroshoz. Ez sajnos nem jött össze, pedig többször megálltunk, kérdezősködtünk. Mivel olyan részről van szó, amit a turizmus még nem fedezett föl, sajnos nem tudtak nekünk útbaigazítást adni. Sőt, a helyiek - bár nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, leginkább azt emelték ki, hogy gyalogolni kell, hogy nehéz, hogy a patakban kell gázolni, stb. Mi pedig éppen ezt szerettük volna. Viszont senki nem tudott ösvényt mutatni. Ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Algyógyfürdőre, s aki szeretne strandolni, az bemehet Zoli bácsival. Most ez van, zajlik a fürdőzés. A többiekkel sétáltunk a fürdőhelyen, nézelődtünk.
7 órakor indulunk vissza a szállásunkra, 8 órára kértük a vacsorát.
Mindenki jól van, most még egy kicsit lassú a csapat, viszont találékonyak és segítőkészek. A sebesség pedig a napi terhelések növekedésével meg fog érkezni.